Moniro

Miután megszületett a harmadik gyerekünk, úgy gondoltuk, hogy belevágunk és veszünk egy házat, ahol majd fel fogjuk nevelni a gyerekeinket. Imádják a kisfiaink a természetet, a madarakat, gyíkokat és kint lenni a szabadban, ugrálni, sarazni, elfáradni a friss levegőtől. Sokat osztottunk, szoroztunk, hogy belevágjunk-e, mert lássuk be, iszonyú durva áron vannak manapság az ingatlanok és a "szakemberek" is. 

Elkezdtünk keresgélni és sikerült is találnunk egy nagyon jó házat, alacsony áron, ott, ahol szerettük volna és egy nagy átalakítással tökéletes otthonná lehetne számunkra varázsolni. Elintéztük a hitelt, óriási összeget vettünk fel magára a házra és a felújításra is.

Kezdődött a generál kivitelező keresése. Nagyon sok generálossal beszéltünk és a legtöbb megijedt a munka nagyságától, mennyiségétől. Mindenki a könnyebb kőműves, bontási és szigetelési munkákat akarta inkább vállalni.

Végül döntöttünk egy generálos mellett, aki nagyon szimpatikus, segítőkész volt és úgy tűnt szakmailag is rendben van. Adott referenciákat, akik szintén dicsérték (később kiderült, náluk is lettek nagy problémák sajnos és őket is átvágta). A kivitelező többször mondott jó ötleteket, tanácsokat és szépen lassan kialakult egy bizalom közöttünk. Sokszor jött hozzánk megbeszélni a feladatokat, munkákat, átbeszéltünk mindent, mit hogyan érdemes úgy, hogy minőségben és árban is megfelelő legyen. Nagyon profi volt, a gyerekeinkhez is mindig volt egy kedves szava, a legkisebb előtte kezdett el járni és sajnos tényleg elkövettük azt a kib@szott nagy hibát, hogy magunkból indultunk ki és mivel már hosszú hónapok óta együtt dolgoztunk, azt gondoltuk, hogy nem baj, ha a kifizetéseknél kicsit előrébb vagyunk az aktuális állapotnál, mert hát ugye valamiből kell finanszírozni az anyagokat és a munkát is.

Bontottak is, áthidalókat is építettek, közben szigeteltek, vakoltak, villanyt és vizet is elkezdték és egy óriási káosz kezdett kialakulni. Az emberek akiket hozott olyan lassan dolgoztak, hogy egy lajhár család is megirigyelhette volna. Már a szomszédok is panaszkodtak, hogy 10 előtt nem kezdik a munkát, 3-kor már nincsenek itt és közben cigizgetnek, eszegetnek a fenyő alatt és nyomkodják a telefont. Mindezt persze napi 20.000/fő összegért.

Többször szóltunk, hogy ez így nagyon nem jó, csúszunk mindennel, nem haladnak, be kéne fejezni ezt is meg azt is, új emberek kellenek, akik dolgoznak is, mert így nem fognak kijönni a számok és a befejezési határidőt se lehet tartani, de mindig meg lett magyarázva, hogy nem kell aggódni, holnap ezt megcsinálja, jövő héten azt és másik helyen is dolgoznak, ott is kell lenniük, de ne aggódjunk, készen lesznek x héten belül. Mi projektre szerződtünk, így nem érintett minket, hogy épp hány napot fizet ki az embereknek feleslegesen, de ugyanakkor egyértelmű volt, hogy, ha ebbe belesül, magával ránt minket is. Hihetetlen határozottsággal folyamatosan megnyugtatott minket.

Fogadtunk független műszaki ellenőrt is, mert szakmailag nagyon sok ponton mi nem tudunk érdemben hozzászólni egy-egy munkához, így biztonságban éreztük magunkat. Sajnos ez a hamis biztonságérzet amiatt is megvolt, hogy mi mindent gyönyörűen, tisztán papíroztunk, Minden kifizetés, anyag tételesen aláírva, kiszámlázva. Akármennyire is próbáltunk óvatosak lenni, ő magabiztosan mindig mindent megmagyarázott. Eszünkbe se jutott, hogy egyszer csak lelépnek és vége, hiszen van szerződés, minden papírt, számlát alá is írt. 

Mellette ugye mosolygósan folyamatosan jött hozzánk, cukiskodott a gyerekekkel, mesélt az ő 3 gyerekéről, mit hogyan csinálnak, milyen praktikák váltak be.

Beszélgetéseink közben ott ültem mellette az újszülött kisfiammal, terveztük a felújítás lépéseit, mellettünk legóztak az ovis fiaink és emberből vagyunk, jóindulatú érzésekkel megtöltve, valahogy elképzelhetetlennek tartottuk, hogy képes lenne a kis harmonikus családunkat csak így, minden további nélkül így lehúzni, tönkretenni??? Ráadásul tudja, hogy az egészet hitelből finanszírozzuk, amit hosszú évekig fogunk még fizetni a jövőben.

Sikerült olyan tökéletesen átvágnia, hogy minden kis apró munkarészletet mindig valamivel magasabb készenlétben fizettetett ki, persze az ebből adódó számonkéréseket mindig szépen megmagyarázta, majd mikor a nagy gépészeti átalakításnál tartottunk, ami egy durván nagy falat és ehhez rengeteg anyag kell, amit odaadtunk előre, hirtelen a társával összeveszett, a munkások így elmentek és mi ott lettünk hagyva egyedül, miközben ujjal mutogatott a kivitelezőnk és cégtársa egymásra, hogy ki is a hibás.

A végeredmény, mi ott lettünk hagyva ősszel a nagy esőzések előtt, egy lebontott födémmel, minden szétverve és elkezdve, belekapva, de abbahagyva. Természetesen a telefont nem vette fel onnantól kezdve, nem reagált az üzenetekre, ennyi volt.

Az eső szétáztatott mindent, a házban áll a víz, minden tiszta penész és ahogy jönnek az új szakik sorra, a munkák zömét szinte kezdhetjük újra, bonthatjuk szét, mert annyira minősíthetetlenül szar munkát végeztek.

Természetesen minden félbehagyott munka kb kétszer annyiba kerül, mert hiába van kész valami 50%-ban, annak az átvizsgálása, ellenőrzése és folytatása minimum még 70 % kifizetést igényel és persze ez akkor igaz, ha az az 50% rendben van egyáltalán elvégezve. Ez a mi esetünkben sajnos nem mondható el, mert ami kész van, az sincs rendben.

Az új generálosok hihetetlen dolgokat meséltek. Tele van a piac kóklerekkel, akik tényleg csak a lehúzásokra mennek és semmibe veszik a megrendelőket, a cél kizárólag a minél nagyobb lehúzás. Volt aki a villanykábeleket úgy húzta be a falba, hogy minden kiállásnál betömködött 20 cm anyagot és elkérte a nagy lóvét. A megrendelőnek nyilván eszébe sem jutott húzogatni a kábeleket, hogy tényleg a falban végig vannak-e.

Most komolyan, milyen lélek kell ehhez? Hogy tud valaki így aludni? Hogy tud a gyerekei szemébe vagy a tükörbe nézni? Mit mond otthon a családjának, párjának, miből él?

Számomra felfoghatatlan, hogy tudja megtenni, hogy felveszi a sok pénzt, amit hitelként felvettünk és otthagyja a házunkat őszre-télre szétázva, kitenni a fagynak, ezzel még egy óriási kárt okozva és akármennyire próbálom kicsit is megérteni, a legkisebb mértékben sem megy. Felfoghatatlan

Ezek után természetesen az egy dolog, hogy összeomlottunk nem csak anyagilag, hanem lelkileg is és például elment a tejem és nem tudtam tovább szoptatni a gyerekem, de emellé jön a folyamatos önostorozás, hogy hogyan is lehettünk ennyire hülyék, naivak, jóindulatúak és ez nagyon kegyetlen érzés, pedig azt gondolom ez lenne a normális, hogy egy adott szónak egy kézfogásnak, pláne egy szerződésnek igenis súlya van. Rá kellett jönnöm, hogy álomvilágban élek és ilyen már nagyon kevés van, pláne ebben a rabló szakmában.

Óhatatlanul a kisfiaink is bele-bele hallottak néhány beszélgetésbe és elmagyaráztuk nekik, hogy miért is állt le  a házunk felújítása és miért nem tudunk már beköltözni hónapok óta, ami miatt korán kell kelni és messzebb járni iskolába, óvodába. Próbáltuk egyszerűen elmondani, hogy az a bácsi sajnos elvitte a pénzünket és nem fejezte be. Erre annyira aranyosan reagáltak, hogy a szívem szakadt meg és ugyanakkor büszkeséggel töltött el.

Mondták, hogy milyen jó, hogy a bácsi mikor jött mindig hozzánk, sosem jött be a gyerekszobába, mert mi ott tartjuk a zsebpénzünket és az megmaradt , így azt oda tudjuk adni nektek és abból lehetne folytatni a ház felújítását. 

Egyszerre tudtam volna ordítani és elolvadni a szavaiktól.

Nem tudom, ezt hogy lehet megemészteni, de igyekszünk.

Lelkileg, anyagilag, érzelmileg hirtelen megsemmisül ilyenkor az ember és nagyon-nagyon hosszú az út, míg ezt fel fogjuk tudni dolgozni.

Hogy mit tanácsolnék azoknak, akik szintén belekezdenek felújításokba, építkezésekbe?

Igaziból nem is tudom, mert semmi sem biztos ebben a szakmában, de pár dolgot azért leszűrtem:

Egyértelmű az egyik legjobb megoldás, ha a szakember, kivitelező ismerős és megbízható forrásból jön, ez nem is kérdés. Jobb inkább várni rá, mint elkezdeni kevésbé megbízható szakikkal.

Mindig nézzük meg a céget mögötte, a vagyonát, hol lakik, kié a lakás, kié a cég, van-e tartozása, keressünk rá az interneten a nevére.....

A legjobb a Bt. vagy az egyéni vállalkozás, mert ott a szakember a vagyonával felel és nem csak egy korlátolt felelősségű társaság, amit holnap megszüntet és holnapután újat nyit. Egy Kft-vel a legtöbb esetben sok mindent sajnos nem tehet az ember. Ha régi masszív Kft-ről van szó, akik már jó pár éve megvannak tőkével és nem csak egy székhely bejegyzéssel a belvárosban 1-2 éve, az persze más tészta.

Minden munkát tényleg csak akkor fizessünk ki, mikor be van fejezve. Egy félbehagyott, megkezdett munka sajnos nem sokat ér. 

Gyanús, ha egyszerre mindenbe belekapnak logikátlanul, csak hogy minél több pénzt el tudjanak kérni. A legtöbben a szigetelést szeretik, mert az gyorsan megvan, látványos és jó sokat lehet érte kérni.

Természetesen nem mindenki csaló és semmiképpen sem szeretném a megbízható, jó szakemberekben a bizalmatlanságot gerjeszteni, de sajnos most rengeteg ilyen sztoriba futottunk bele, emiatt is írtam meg ezt a cikket, hátha már csak azzal is segítek, hogy ezeket az embereket nagy ívben el tudjátok kerülni.

Ezt a cikket szeretettel ajánlom a kivitelezőnknek, aki ezt meg tudta tenni velünk:

Mitkov László Álmos, karöltve mellette az Attiház Bau Kft.-nek Lólé István és a kiskörei csodás csapatának.