Moniro

Párkapcsolatból család -

Az első kisfiam, Robin születése

Ma van Robin szülinapja és ilyenkor mindig újra és újra eszembe jut, hogyan is született meg, milyen érzések, félelmek voltak bennem aznap, mikor világra hoztam őt, így gondoltam leírom, hogy örökre megmaradjon ez nekünk és neki is.

Ez volt az a nap, mikor családdá, szülővé váltunk, így bátran mondhatom, hogy életünk legfontosabb és legmeghatározóbb napja volt 2013.07.23-a.

Szerencsések vagyunk, mert ahogy elterveztük, hogy szeretnénk gyereket, azonnal jött is, az már egy másik kérdés, hogy nálunk valahogy csak minden második terhesség jön össze.

Amint abbahagytuk a védekezést, 2 hét múlva már pozitív tesztem lett. Nagyon boldogok voltunk és hihetetlen, felfoghatatlan érzés volt, hogy ilyen gyorsan sikerült teherbe esnem és egy kis emberke fejlődik a pocakomban. Ijesztő, furcsa és csodálatos, megmagyarázhatatlan érzés volt.

6 hetesen egy edzésem után sajnos hirtelen görcsölni kezdtem erősebben, majd vérezni is, így azonnal rohantam a nőgyógyászhoz, aki megállapította, hogy elvetéltem.

Egy világ omlott össze bennem/bennünk, mert ez a pár hét pont arra volt jó, hogy elképesztő módon beleéljük magunkat abba, hogy gyermekünk lesz és egy kis apróságot hordok a szívem alatt, akivel családdá válunk. Azt már sose tudjuk meg, hogy az edzés miatt vagy más miatt történt mindez, de megbeszéltük, hogy ha újra terhes leszek, akkor abbahagyom a sportot.

Aznap este elmentünk és reggelig táncoltunk és ittunk egy szórakozóhelyen, hogy kitomboljuk magunkból a feszültséget.

A nőgyógyász mondta, hogy nem kell várnunk, azonnal mehet tovább a baba projekt, mert szépen kiürült a méhem, így nem is haboztunk :D

Bármennyire is megdöbbentő, de ismét terhes lettem, amit már kicsit óvatosabban kezeltünk, de elképesztően boldogok voltunk, hogy a sors ilyen gyorsan kárpótol is minket.

Így történt meg az az érdekes és egyben különlegesen ritka jelenség Robinnál, hogy a menstruációm utolsó napjától számítják a terhességeket, de ez ugye a vetélésem volt, szóval a vetélésem dátuma volt a terhességem kezdete

és ezzel még nincs vége a terhességem különlegességének, mert Robin fogantatása napján halt meg az én drága Nagymamim, akihez egy nagyon szoros és különleges kapcsolat kötött és az életemben meghatározó szerepet töltött be nap, mint nap.

Már akkor biztos voltam benne, hogy különleges gyermekünk lesz.

A terhességem csodaszép volt, nem volt semmi tünetem, nem voltam rosszul sosem, az utolsó napig dolgoztam és aktív voltam.

Leírhatatlan érzés még a mai napig is, hogy 2 sejtből a testemben kifejlődik egy kis ember, érzem ahogy mocorog és mire is képes egy női test.

Robin világra jövetele.

2013 július 23-án reggel láttam, hogy elment a nyákdugóm, de teljesen jól voltam, így elkezdtem dolgozni. Aznap mentem ctg-re, ahol kértem nézzenek már meg, mert reggel ez történt. Azt mondta az ügyeletes doktor, hogy sehol nem tartok még, ne aggódjak, nem fogok mostanában szülni, nagyon gratulálna, ha mégis. Én úgy gondoltam, éreztem, hogy 1 napon belül pedig megszületik a kisfiam.

Folytattam a munkámat, majd délután 16 órakor elmentem kismama tornára, de már szóltam a páromnak, hogy figyelje a telefonját, mert szerintem esélyes, hogy lassan szülök.

Hivatalosan augusztus 7-re voltam kiírva, de én már a pocakomban megbeszéltem Robinnal, hogy július 24-én várjuk szeretettel, mert akkor lesz, hogy 1000 napja ismerjük egymást a párommal és milyen szép kis sztori lenne, ha aznap születne, illetve nekem rövidek a ciklusaim, így a terhességem is logikusan rövidebb kell, hogy legyen, mint a hivatalos kiírás.

Torna után hazajöttem és olvasgattam, hogy a google milyen okosságokat ír a nyákdugó távozásakor….

Valahol olvastam, hogy nézzem meg milyen kemény a hasam alja, nyomjam meg és abból már lehet valamire következtetni. Hát én megnyomtam és akkor hirtelen egy adag víz és még egy adag nyákdugó távozott is gyorsan belőlem.

Hívtam gyorsan a dokim, hogy mi is történt és egész nap voltak kis apró menstruációs görcseim.

Kérdezte, hogy szivárog- e a víz, mondtam hogy azóta nem. Így akkor közölte, hogy akkor ez nem magzatvíz és reggel elutazik Balcsira és 4 nap múlva jön meg, akkor majd menjek be hozzá.

Hát itt köpni nyelni nem tudtam, biztos voltam benne, hogy én szülni fogok, letettem a telefont és ültem bambán, hogy most akkor mi lesz. A görcsök kezdtek erősödni, majd újra hívtam a dokim, aki most már csak annyit mondott, hogy olyan nyugodtan beszélek, hogyha ezek már szülési fájások lennének, akkor nem így beszélnék és valószínűleg inkább a párom hívna már. Menjek majd be hozzá 4 nap múlva.

No itt feladtam és rájöttem, hogy akkor ezt ebben a formában engedjük el és innentől nincs fogadott dokim. A fájásokat már ütemesen 3-4 percenként éreztem, így 20:30 körül bementünk a kórházba. Ott megvizsgáltak és ott szintén mondták, hogy sehol sem tartok, hazaküldenének, de nem mehetek haza, mert a magzatvizem elfolyt.

Páromat hazaküldték, hogy mostanában nem fogok szülni, nyugodtan pihenjen, engem meg rátettek nst-re.

Itt nézték a fájásokat és a max érték 100-as volt, no nekem a mérés szerint 7-es volt a fájásaim erőssége.

Mondták is a nővérkék, hogy messze vagyunk még a szüléstől és ez még semmi amit érzek, ezek még nem fájások. Ennél a mondatnál teljesen összeomlottam. Én úgy éreztem szétszakad a testem, iszonyú fájdalmaim voltak az alhasi tájékon és ha ez a 7-es fájdalom és ez felmegy még 100-ig, akkor én tuti belehalok a szülésbe.

Párom elindult haza (kórház mellett lakunk) és amint hazaért, már hívnom is kellett, mert a végén csak nekem volt igazam és nagyon közel voltam már a végéhez és be is indult a szülés.

Robin 10 perc alatt világra is jött 3,5 órás vajúdást követően háborítatlanul 23 óra 14 perckor, 3050 grammal és 53 cm-rel.

Szóval tévedtem 46 percet, mert nem július 24-én született, hanem 23-án éjfél előtt, így a megismerkedésünk 999. napján.

Csodaszép kis különleges baba volt, aki azonnal tüsszentett kétszer egymás után, ahogy kibújt. Meg is lepődtem, hogy már tüsszenteni is tud, ráadásul 2x egymás után, mint az apukája, aki szintén mindig kétszer tüsszent.

Robin megdöbbentő módon hasonlít a Nagymamimra és az Apukájára, végül a kettejük keveréke lett.

Isten hozott kisfiam és nagyon boldog születésnapot <3