Moniro

Anya vagyok, nő vagyok, feleség vagyok és igyekszem kreatívan megélni a pillanatokat

3x-os pozitív teszt

sziv.pngAzt hiszem, ez lesz a leghosszabb és legnehezebb írásom, amit valaha is meg kellett írnom. Nagyon nehéz kilépni a komfortzónámból és kitárulkozni a világ előtt azért, hogy segíthessek.

Rengeteg időnek, pontosan 4 évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy képes legyek megírni a mi nagyon gyors lefolyású tragédia sorozatunkat. Folyamatosan halogattam az írást a megszólalást, pedig tudom, hogy nagyon fontos ez a téma és mindenkinek tudnia kell ezt, de egyszerűen nem tudtam leülni és leírni, amin átmentünk.

Hirtelen a szívem nagyon elkezdett kalapálni és az ujjaim egyre hidegebbek és merevebbek. Nem gondoltam, hogy ennyi idő után is ilyen kemény és megrázó lesz.

Remélem ezzel a kitárulkozással sikerül felhívnom a nők és édesanyák figyelmét a szűrések fontosságára, illetve mire kell még jobban odafigyelni, pláne akkor, ha már Édesanya vagy.

Párommal és az 1 éves kisfiammal nagyon boldogan éltünk, minden olyan tökéletes volt,

már-már idilli.

Robin a kisfiam mindig is jó alvó volt, jó étvágya volt, mindent evett, szépen játszott, kedves, segítőkész remek kissrác.

A vállalkozásom is jól ment, egyszóval óriási összhangban volt a családunk és maximális harmónia volt az életünkben.

Gondoltunk már rá, hogy majd valamikor jöhetne egy kistesó, de úgy gondoltuk, picit még várunk vele.

Hirtelen ötlettől vezérelve párom szülinapján úgy döntöttünk, hogy ezen az egy napon utat adunk a kistesónak, ha szeretne, hát jöjjön, mert hát az milyen romantikus lenne :D

Meg is lepődtünk azon, hogy pár héttel később pozitív lett a teszt eredménye.

 

Hihetetlen boldogok voltunk és mennyire menő már, hogy szülinapi babánk lesz<3

Szépen jártam a terhesgondozásra, ahol minden rendben volt.

Egyik héten elmentünk pihenni, wellnessezni, amikor a nőgyógyászom láttam, hogy hívott, miközben reggeliztünk.

Itt éreztem, hogy valami nem jó, mert sose szokott ő mobilon keresni. Sikerült visszahívnom idővel és az orvosom közölte velem, hogy a rákszűrésem eredménye pozitív lett és méhnyakrákom van.

 

Ez egy olyan hívás, aminél az ember lefagy és hirtelen azt sem tudja mit mondjon, kihez forduljon, mit csináljon és valahogy nem is jut az ember eszébe, hogy ez vele megtörténhet, pláne terhesen, mintha az áldott állapot védene is bármitől.

A mai napig nem tudom miért, de azonnal hazajöttünk a nyaralásból, mintha otthon biztonságban lennénk, vagy nem is tudom megmagyarázni, valahogy haza kellett jönnünk.

Természetesen végigsírtam az utat, néztem a fiamat, Robint. 

Vajon ki fogja felnevelni?

Mi lesz a leendő kisbabámmal?

Lehet esélyem sem lesz megismerni vagy csak nagyon rövid ideig..... 

Rosszabbnál rosszabb gondolatok kavarogtak a fejemben folyamatosan.

Ilyen esetekben hajlamosak vagyunk mindig a legrosszabbra gondolni.

Még aznap több doktorral beszéltünk, mindenki nyugtatott, hogy nem olyan nagy a baj, még időben vagyunk, de meg kell műteni.

Volt aki azt mondta azonnal, volt aki azt mondta, várjunk még.

Sikerült egy nagyon jó szakembert találnunk, amiért életem végéig mindig hálás leszek. Ő megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj, meg fogok gyógyulni és a babánk is jól lesz.

Az orvosom mondta, hogy ráérünk szülés után a műtéttel, várjuk meg a kisbabánk érkezését.

Közben elmentünk a 12. heti genetikai ultrahangra, ahol megállapították, hogy minden rendben van a kisbabánkkal. Végre valami jó hír!

A babánk egészséges!

Mennünk kellett újra citológushoz, aki megnézte milyen típusú rákos sejtek találhatóak a méhnyakamnál és kiderült, hogy sajnos a leggyorsabban terjedő fajta, kissejtes.

Így nem volt más választásom, azonnal mentünk műtétre a kisbabánkkal együtt. A dolog pikantériája, hogy mindez a születésnapom alatt zajlott. A műtét jól sikerült, a kisbabánk túlélte. 2 nap múlva ki is engedtek és amint hazaértem hívott a nőgyógyászom. Csodálkoztam is nagyon, hogy milyen aranyos, biztos érdeklődik hogy vagyok és tudja, hogy most jövök haza a műtétről.

Hát nem ezért hívott.

Kiderült, hogy a vérképem rossz lett és nagy esély van arra (1:50-hez), hogy a gyermekem súlyos genetikai rendellenséggel rendelkezik, így további vizsgálatok kellenek, jelentkezzek be egy méhlepény biopsziára (choironboholy biopszia).

Ezt már nem tudtam befogadni.

Most jöttem ki a műtőből, ahol méhnyakrák miatt műtöttek terhesen és most felhívnak, hogy lehet súlyos genetikai rendellenessége van a gyermekemnek?

Biztos voltam benne, hogy ez lehetetlen, még az is eszembe jutott, hogy valaki szivat engem és van egy teszt, hogy vajon mennyi tragédiát bír ki egy terhes nő.

2 hét leforgása alatt ezeket a diagnózisokat egyszerűen képtelenség befogadni.

Hirtelen rengeteg orvosom lett. Volt citológusom, onkológusom, genetikusom, 2 nőgyógyászom, szülészorvosom. 

Az időzítés szintén a lehető legrosszabb volt, mert a méhlepény biopsziára bejelentkezni nem lehet azonnal, kell pár nap átfutás és épp karácsony, szilveszter előtt voltunk.

Mondták, hogy meg kéne várni az ünnepeket, majd mikor megnézték a kartonomat és látták mennyi mindenen mentem keresztül, azonnal intézkedtek, hogy még karácsony előtt meg tudják csinálni a mintavételt.

Hirtelen elhíresültem a klinikán és tényleg mindenki nekem akart segíteni. Ennél stresszesebb, lehangoltabb és fájdalmasabb karácsonyt nem is lehet elképzelni. Nincs rosszabb, mint amikor az ember vár egy eredményre, ami az egész életét befolyásolni fogja.

December 27-én hívtak, hogy megvan az eredmény és sajnos pozitív. A kislányunk súlyos genetikai rendellenességgel rendelkezik.

 

Na itt összeestem.

Mit is éreztem akkor? Nem tudom leírni, pedig a magyar nyelv igen kifejező, de ezt nem lehet szavakba önteni.

Minden összedőlt, minden hirtelen értelmetlennek tűnt, nem értettem, miért történik mindez.

Hogy lehet egyszerre ennyi terhet elviselni? Hogyan szedjem össze magam, hogy ezt a kisfiam ne érezze meg olyan erősen? Egyáltalán hogyan kell ezt túlélni? Mit csináljak? Hogyan maradjak erős?

Mondták, hogy keressek egy szülészorvost, aki beindítja a szülést.

Nagyon sokat olvastunk utána és rengeteg orvossal konzultáltunk és igen, meghoztuk a döntést és kerestünk egy orvost, aki a frissen vágott méhnyakammal sérülten, be tudja indítani a szülést.

Mivel ez Karácsony másnapján volt, így mondták, hogy január 5-én tudnak csak fogadni, mert addig senki sem dolgozik.

Így utólag ez egy nagyon-nagyon embertelen dolog volt. Azokat a napokat éveknek éreztem, minden perc óriási fájdalom volt, de akkor olyan sokkos állapotban voltam, hogy egyszerűen nem volt erőm ezen veszekedni, harcolni és nem is tudtam, hogy zajlik le egy ilyen folyamat. Utólag tudtam csak meg, hogy ezeket a szüléseket azonnal be szokták indítani, hogy ne szenvedjen a család ennyit.

Végül 18 hetesen megszültem 30 órás nagyon kemény vajúdás és többszöri ájulást követően a kislányunkat.

Elköszöntem tőle, megsimogattam és megköszöntem neki, hogy megmentette az életemet. Ez még külön egy nagyon hosszú történet lenne milyen is volt a szülés, elköszönés, gyász és ennek a feldolgozása....emlékére a házunk elé ültettünk egy rózsaszín virágú japán díszcseresznye fát.

img_20190426_075338_103.jpg

Tudtam, hogy nehéz lesz ezt leírni négy év elteltével is, és még mindig az egész testem beleremeg és jéghideg verejték lepi el a bőrömet, mikor újra belegondolok, mit is kellett egy-két hónap alatt átélnünk.

Szerencsém volt, hogy a párom mindenben mellettem volt és szervezkedett, intézkedett, biztatott, próbált hinni, feltölteni, kikapcsolni. Hol ő omlott össze, hol én, de a lényeg, hogy végig egymás mellett voltunk és tudtam, hogy majd minden rendbe fog jönni. Robin előtt próbáltam erős lenni és inkább akkor kisírni magam, mikor ő alszik, illetve nagyon sokat levittem játszótérre, mert akkor legalább futkározott, mászókázott és nem közvetlenül rám figyelt, így azt hiszem őt ettől megóvtuk. Érdekes volt közben az anyukákat figyelni, hogy mikből is csinálunk problémákat pl.: milyen koszos lett már megint a gyerek ruhája, pedig most mostam ki, leverte az etetőről az egész ebédet és moshattam fel, hajnalban felébredt....pedig mekkora kincs az, hogy ott vagyunk vele és játszhatunk.

A tragédiáim közepette egy nagyon fontos dolgot sikerült megtudnom, amit nem is értek, hogy miért nem mondanak el minden nőnek, aki szül.

Minden szülés után a méhnyak sérül.

Szülés után, ahogy a méhnyak sejtek elkezdenek szépen lassan regenerálódni, akkor picit nagyobb esélye van a nagymértékű osztódásoknak köszönhetően, hogy nem csak a jó sejtek kezdenek el osztódni, hanem a rossz típusú sejtek is, tehát MINDENKI AKI SZÜLT, EGY ÉVEN BELÜL MENJEN EL RÁKSZŰRÉSRE!!!!!

 

Én másfél évvel ezelőtt voltam rákszűrésen, mielőtt ez kiderült volna és igaziból nem is terveztem elmenni még pár hónapon belül, ugyanis egy üde 30-as vagyok és velem nyilván ez nem történhet meg.

Kérlek benneteket, tanuljatok a hibámból és menjetek el szűrésekre bármennyire is unalmasan hangzik és azt hisszük, hogy ugyan már, fiatal vagyok, nem fáj semmim, nem lehet baj....

Ha nem esem teherbe a párom szülinapján és így a terhesség miatt nem derül ki még időben a betegségem, akkor lehet a kisfiammal már nem tudnék együtt játszani.

A másik nagyon fontos dolog, amit ebből leszűrtem, hogy 1 hónap alatt mennyi minden meg tud változni, és a feje tetejére állhat az egész világunk. Üljünk le, és nézzünk körbe mink is van és becsüljük meg, értékeljük, mondjuk ki, köszönjük meg és legyünk hálásak!

A bejegyzés trackback címe:

https://moniro.blog.hu/api/trackback/id/tr3114737719

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

invalid user name 2019.04.04. 17:47:08

"Elköszöntem tőle, megsimogattam és megköszöntem neki, hogy megmentette az életemet. "

kemény.

2019.04.04. 17:47:53

Együttérzésem, bár én pasi vagyok, így sosem tudom átérezni az ilyen típusú tragédiát.
Viszont ha lehet ilyet írni, öröm is van az életedben, hiszen a fiatok egészséges, és ha vigyáztok egymásra, látod őt felnőni!

Én nem vagyok ilyen szerencsés.
Túl vagyok egy rectum reszekción, egy duplex (májáttétes) hepatis reszekción, 9 darab tüdődaganat immunterápiás kezelésén, egy prosztata kemoterápián és 22 besugárzáson, valamint egy hermia (felső hasfali sérv) helyreállításon. Mindez nem egészen 18 hónap alatt. Közben lett egy supra ventrikuláris tachycardia, egy bal kamrai funkciózavar, és egy mitrális insuffiencia. Pár napja voltam egész testes Pet-CT vizsgálaton, mert a CEA értéke 59(!) volt 2.5 helyett. Nagy valószínűséggel újabb harc következik. Családom nincs és sosem volt.

Mindenkinek - na jó, majdnem mindenkinek - megvan a keresztje.
Van, kinek több jut, van kinek kevesebb.

Kívánok nektek sok-sok boldog évet a fiatokkal, és a továbbiakban daganatmentes, gyógyult évtizedeket!

eo 2019.04.04. 18:51:34

Óh, megríkattál! :'( Nagyon sajnálom, hogy ezen kellett keresztülmenned! És gratulálok, hogy erős voltál, végigcsináltad, és még arra is maradt erőd, hogy a kisfiadra vigyázz!!!

2019.04.05. 00:05:28

Mióta apa lettem, azóta tudnak hazavágni érzelmileg ezek a történetek. Sajnálom, hogy ilyen dolgokon kell átmenni embereknek, ez tényleg kemény. A döntéshozatal is, egy ilyen szituban. Viszont úgy gondolom -a történet szomorúsága ellenére is- hogy a lehető legjobb utat választottátok. Erőt, egészséget, boldogabb jövőt kívánok.

Kocsi Mónika · www.moniro.hu 2019.04.05. 08:44:23

@Utó Pista: így pár évvel később rájöttem, hogy milyen szerencsés vagyok, köszönöm, hogy elolvastad

Kocsi Mónika · www.moniro.hu 2019.04.05. 08:52:50

@Jankove: nagyon aranyos vagy, köszönöm. Sok időnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek, igaziból milyen szerencsés vagyok, hogy élek és a gyerekeim egészségesek és most várjuk a következő babánkat, akinek eddig minden szűrése jó :) Nagyon remélem, hogy a cikkem hatására sokan elmennek szűrésre és figyelni fognak erre <3

Kocsi Mónika · www.moniro.hu 2019.04.05. 09:06:46

@Jankove: nagyon aranyos vagy, köszönöm. Sok időnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek, igaziból milyen szerencsés vagyok, hogy élek és a gyerekeim egészségesek és most várjuk a következő babánkat, akinek eddig minden szűrése jó :) Nagyon remélem, hogy a cikkem hatására sokan elmennek szűrésre és figyelni fognak erre <3

Kocsi Mónika · www.moniro.hu 2019.04.05. 09:19:05

@eo: köszönöm, aranyos vagy, nem volt más választásom sajnos, végig kellett csinálnom :(

Kocsi Mónika · www.moniro.hu 2019.04.05. 09:20:01

@invalid user name: az volt életem legnehezebb pillanata :(

Kocsi Mónika · www.moniro.hu 2019.04.05. 09:20:50

@Látens Inszinuáció: köszönöm és én is jó egészséget kívánok!!! Nincs is ennél fontosabb.

Real World 2019.04.08. 08:44:56

Örülök nektek is, mint mindenkinek, aki így vagy úgy, de győzedelmeskedik a daganat felett. :)

Nekünk is komolyabban kellett volna vegyük a méhnyakrák szűrést.

A feleségemnek több áttétes méhnyakrákja volt, bent feküdt a nőgyógyászaton, mellette pedig egy 30 körüli lány, első trimeszteres vetéléssel. Akkor már tudtuk, kimondatlanul is, hogy nincs sok esélyünk arra, hogy együtt öregedjünk meg, hogy a lányunk az anyukája mellett nőhessen fel.

Kivántuk, hogy bárcsak mi is ezért lettünk volna ott, hogy ha vége ennek az egésznek, hazamehessünk együtt. A 40. születésnapom úgy múlt el mellete a hospice házban, hogy eszembe se jutott, hogy milyen nap van aznap, egyszerűen nincs róla emlékem. Rá egy hétre hagyott itt bennünket. Neki nem volt szerencséje :/

Az apukája születésnapján temettük el.

Kocsi Mónika · www.moniro.hu 2019.04.08. 08:50:16

@Real World: nagyon sajnálom ami veletek történt, ez feldolgozhatatlan :( Emiatt is írtam meg a cikket, hátha többen elmennek szűrésre és ezzel talán még meg is menthetek valakit és akkor már kap egy pozitív töltetet az amin átmentünk.

Kívánom, hogy minden rendben legyen veletek és a kislányoddal minden és amennyire lehet boldogan és egészségben éljetek <3

Szőkenőő · szociesatjukol.blog.hu 2019.04.11. 09:00:09

Ha már egy nő elmegy miattad rákszűrésre, már sokat tettél az írásoddal.
Jó hogy ki tudtad írni magadból, megindító írás volt. Jó egészséget kívánok neked és családodnak is.

Kocsi Mónika · www.moniro.hu 2019.04.11. 09:05:00

@Szőkenőő: nagyon aranyos vagy, köszönöm. Képzeld, legalább már 60-an írtak különböző platformokon, hogy még aznap mikor olvasták, be is jelentkeztek szűrésre.
Nagyon boldoggá tett ez engem, mert adott egy plusz pozitív oldalt a mi történetünknek és így nagyobb értelmet adott annak, hogy át kellett mennünk ezen a rögös úton. Jó egészséget Nektek is!

2019.07.26. 22:48:01

Uramisten ez elképesztő mit művel a sors :-(
Gratulálok a túlélésetekhez!

Kocsi Mónika · www.moniro.hu 2019.07.26. 22:50:05

@Daenerys Targaryen: Köszönjük, szerencsések vagyunk, hogy időben kiderült, igaz, akkor ezt nem így gondoltam. Jó egészséget kívánok!

Moniro

Anya vagyok, nő vagyok, feleség vagyok és igyekszem kreatívan megélni a pillanatokat. Próbálok megosztani olyan praktikákat, gondolatokat, történeteket, amik másoknak is segítségükre lehet.

Friss topikok

Címkék

advent (1) adventi naptár (1) adventi ötletek (1) adventi program (1) ágy (1) ajtó (1) ajtófelújítás (1) anyaság (5) anyavagyok (3) asztalkészítés (1) baba (1) babagyász (1) baba elvesztése (1) Baleset (1) barkács (1) barkácsanyu (3) barkácsmami (3) befőttesüveg (1) beltériajtó (1) betegség (1) család (1) családdal vagyok (1) csillár (1) csinádmagad (3) csináldmagad (4) design (2) diy (9) duplo (1) Duploból árnyékszínház (1) egészség (1) egyedi lámpa (1) Egy szivárvány baba születése (1) éniselmentemszűrésre (2) erkélyasztal (1) esküvő (1) Fali dekor (1) Fali kép (1) felújítás (1) Festmény (1) fiúszoba (1) generál kivitelezés (1) gesztenye (1) gesztenyebábu (1) guriga (1) gurigaállatok (1) gyerek (1) gyerekekkel (6) gyerekkel (4) Gyerekkel festeni (1) gyerekszoba (1) Ha már hiánycikk a wc papír (1) hallásfejlesztő (1) használjuk fel a gurigát is (1) házasodunk (1) házasság (1) házikó (1) ház felújítás (1) Ha már hiánycikk a wc papír (1) hogy én leszek a világ legjobb anyukája (1) játék (2) játékötlet (3) játékváros (1) karácsony (1) karantén (1) kinder (1) kindertojás (1) kippkopp (1) kórházak (1) Kreatív (2) kreatív (3) lámpa (2) lámpa készítés (1) lego (1) lehajthatóasztal (1) megelőzés (1) megtudodcsinálni (1) méhnyakrák (3) mentsük meg (1) Minden nap úgy kelek fel (1) Mit tegyek az adventi naptárba (1) napszúrás (1) ne dobjuk ki (1) nyaralás (1) ősz (1) otthon (1) perinatális gyász (1) pinkpad (1) rákszűrés (1) sérülés (1) szülés (3) teherbe esés (1) tengerpart (1) terhesség (2) Tictac (1) tipptopp (1) újrahasznosítás (2) utazás (1) vetélés (1) wcpapír (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása